2017
A munkáltató a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidő-keretben is meghatározhatja. A munkaviszony megszűnésekor a munkavállaló munkabérét az általános munkarend, a napi munkaidő és a teljesített munkaidő alapulvételével el kell számolni.
HA a munkaviszony a munkaidőkeret lejárta előtt szűnik meg
- a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével
- a határozott idő lejártával
- a munkáltató próbaidő alatti azonnali hatályú felmondásával
- a munkáltató határozott idejű jogviszonyt elszámolás útján megszüntető azonnali hatályú felmondásával
- a munkáltató működésével összefüggő okkal indokolt felmondásával
- a munkavállaló indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondásával
ÉS
1. a munkavállaló az általános munkarend és a napi munkaidő alapulvételével meghatározott munkaidőnél többet dolgozott: a rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (vagyis a túlórát meg kell fizetni a munkavállaló részére)
2. a munkavállaló az általános munkarend és a napi munkaidő alapulvételével meghatározott munkaidőnél kevesebbet dolgozott: az állásidőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (tehát a munkavállaló részére az időarányos bér meg kell állapítani a ledolgozott óraszámtól függetlenül)
A munkaviszony bármely más jogcímen történő megszűnése esetén (pl. közös megegyezés, munkavállaló rendes vagy próbaidő alatti felmondása) a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a munkavállaló számára nem jár az időarányos alapbér, csupán annyit, hogy az általános munkarend szerinti órák fölötti többlet munkaidőre nem jár a rendkívüli munkavégzés miatt bérpótlék (túlóra).
